Még meg sem érkezett a tél igazán és le sem esett az első hó, de az én csizmám már tönkre ment. Tudom, mert sokszor elmondta nagymamám, hogy a lábbelin nem szabad spórolni, mert a lábról fázik fel leggyorsabban az ember, mégsem fogadtam meg a tanácsát. Anyagilag nem álltam úgy, hogy a hideg beállta előtt meg tudtam volna vásárolni egy új csizmát vagy bakancsot, így átvettek egy jelképes összegért az egyik ismerősöm tavaly télen már hordott csizmáját. Két hétig úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben lesz, de egy esős napon rá kellett jönnöm, hogy elkezdett válni a csizma talpa. Szerencsém volt, mert éppen a VI. kerületben az Izabella utcában volt dolgom. Már mikor a megbeszélésre mentem felfigyeltem a cipészműhelyre, sőt azt is eldöntöttem, hogy tavaszi cipőmet elhozom legközelebb talpaltatni és a sarkaltatni, és ha anyagilag bele fog férni a nyári papucsomat is megjavíttatom a cipészműhelyben. Mikor ezeken gondolkodtam nem is sejtettem még, hogy már aznap meg fogom nézni a több mint 100 éves műhelyt belülről.