Van úgy, hogy egy gyerek azonnal ráérez, melyik az a sportág, amit szívesen űzne. Nálunk ez a ráérzés már három éve tart. Először megmutattuk neki az úszást. Lejárt az uszodába, már tudott úszni, hiszen az oviban megtanult, de a rendszeres feladatok és távok nem nyerték el a tetszését. Valószínűleg monotonnak tűnt neki. Ezután kedvet kapott a bringázáshoz. Kerestünk egy egyesületet, ahol a kicsikkel is foglalkoznak. Jöhetett az új sportruházat, a kerékpáros nadrág, a speciális bringás mez és egy jó bicikli. Egy év után ebbe is beleunt, pedig már azt hittük, révbe értünk. Örömmel ment, jó volt a csapat, mégis abbahagyta. Fél év kihagyás után egy nap egy telefonszámmal jött haza. A városi teniszklub száma volt rajta. Így hát megvettük élete első fiú tenisz cipőjét, kapott hozzá rövidnadrágot és pólót is. Egyenlőre még a klub ütőjével játszik, de ha egy évnél több ideig eljár majd az edzésekre, akkor kaphat majd saját teniszütőt is. Ez a feltétele, hiszen egy jó ütő sokba kerül, ha pedig ismét másfelé kacsingat, akkor felesleges lesz a kiadás. Egyenlőre lelkes és eredményes is, reméljük végleg letette a voksát a tenisz mellett.