A múlt héten részt vettem a 15. érettségi találkozónkon és szomorúan tapasztaltam, hogy az osztály nagy része nem tudott megjelenni, mert nem tudtak hazajönni külföldről. (Valószínűleg a szervezéssel volt baj, mivel péntek délutánra a Magyarországon dolgozók nagy része sem tudott a régi iskolánkba érni az ország másik végéről, szabadsága meg a legtöbb volt osztálytársnak nem volt.) Persze azokról is volt egy kevés információnk, akik nem tudtak megjelenni, mert e-mailban megírták mi is történt velük az elmúlt 15 évben. Legtöbben külföldi cégalapításra adták fejüket és elköltöztek az országból. Persze nem mindenkinek jött be az élet külföldön sem, de a bebukott vállalkozás ellenére is kint maradtak választott országukba. Hazafelé az autóban elgondolkodtam. Jelenleg nem dolgozok, gyesen vagyok gyermekemmel, férjemet azonban nemrégen hívták Angliába. Lehet, hogy meg kellene nekünk is próbálni más országban, mert aki elment, a saját véleménye szerint is könnyebb lett az élete. Ha elég bátrak vagyunk, akár mi is belevághatunk egy angliai cég alapításába.